Fekete könnyek
Szekeres Zsolt 2007.06.10. 11:11
Nem tudom, először azt,
Hogy én ki vagyok,
Mert érzem, a szívem mar,
De meg nem halok…
Fekete könnyek
Nem tudom, először azt,
Hogy én ki vagyok,
Mert érzem, a szívem mar,
De meg nem halok…
Nem tudom, hogy ki vagy Te,
Nem tudom, mit akarsz,
Kételyek között lelkem-
Győzelmet Te aratsz.
Honnan jöttél, tudja Isten,
Mi a célod, félek, már csak Te tudod,
Azt mondják, tudják, de hiszem,
Más vagy, mert szívemet Te máshol fogod.
Szeretlek még mindig,
Fekete könnyem hullik az éjben,
Pedig rég az hírlik,
Te dobtál el mindent oly régen…
Eldobtad őt, és még sok mást,
Ahogy eldobtál engem…
Okod, bár értem, én folyvást
Csakis rajtad töprengek.
Tényleg más lennél,
Mint akit megszerettem?
Olyat is tettél,
Miben én sose vétkeztem?
Igazán ilyen lennél…?
Magamtól nem hiszem,
Tudod, akármit tettél,
Érted dobog szívem.
Elmész, tudom, messze hív sorsod,
Nem bírnád ki, azt mondod,
Csak Rád gondoltam volna én folyton,
Várnék rád, édes otthon.
Otthon, az vagy nekem,
Mert szívem még Benned él,
Eldugott rejteken
A szép időkről mesél.
Meséje szépen hangzik,
És mégis keserves, tele fájdalommal,
Fekete könnytől ázik,
Mert Rád gondol, csak Rád minden pillanatban.
Mégis véget ért,
Remélem, nem felejtesz engem el.
Mert fekete vért
Ontottál- nem felejtelek el.
|