Varázs

Megszületünk, majd élünk

És meg is halunk.

Üresnek látszik létünk-

Belepusztulunk.

Mi értelme élni,

Ha nem hagyunk itt nyomot?

Miért kellene félni,

S építeni egy romot?

Életünk csodás kertjébe

Csak tüzet viszünk s gyomot,

Nemzetünk tiszta vérébe

Nem vetünk új magot.

Csupán pillanatnyi vergődés,

Harc sors és a végzet ellen,

Tiszavirágnyi kis szenvedés-

Ez vagyunk a végtelenben.

Szánalmas az ember,

Még ha nagyon jónak látszik

Bűneiből egy tenger

Él, és gyarapodni látszik.

Rohanunk, fejvesztve

Tombolunk, elveszve

Rombolunk, élvezve

Haragunk terjesztve.

Üresen tátong a lelkünk,

Nem találunk békét,

Kígyóméreg bennünk

Keringteti mérgét.

A varázs közel van pedig,

Nem kell hozzá csoda,

Hogy megtaláld, és a Földig

Békében lehozzad.

Feltölt a fénnyel,

Remény békéjével,

Magányos éjjel

Hozzád szól csendjével.

Közel van, de nem látod,

Megérint, de nem érzed,

Szól hozzád, de nem hallod,

Lát téged, de nem nézed.

Nyisd ki a szemed és láss!

Nyisd meg szíved és érezd!

Fogadd be, bizsergő báj

Megtisztítja a léted.

Életed üres volt,

Megtölti igaz értelemmel,

Nincs több fekete folt,

Felszámolja a fénnyel.

Sárkány tűzzel égő

Varázslatos remény,

Benned nincs félő,

Csak biztató erény.