Új remény

Kinn hideg van és fázok,

Csak állok az esőben és ázok,

Nem teszek semmit- várok,

„Talán megszűnik az átok…”

Ott álltam az esőben és féltem,

Reszkettem és azt hittem, hogy végem,

Nem tudtam- talán véget ér éltem?
Kiveszett minden- azt hittem, régen.

Aztán visszatért a remény:

Előbb halvány fénnyel: esély…

Elkerültem a végem,

Pedig több volt ez- már értem…

Vak voltam, hogy nem láttalak,

Süket, hogy nem hallottalak,

Mint egy ősi halott alak

Úgy vártam- megtaláltalak…

Nincs Hozzád fogható,

Meríthetetlen csodaforrás-

Hangod altató-

Álom, az élet Veled csodás!

Ahogy a halott kikel a sírból-

Úgy keltem fel én a porból.

Felépültem saját romjaimból,

Ember lettem- jó a jótól…

Elvesznék szemeidben,

Lebegnék abban a végtelen kékben,

Tudja mindenki itt lenn-

Tiéd vagyok- Te az enyém örökre…

2007. X. 19, Kecskemét