Varázs
Szekeres Zsolt 2007.06.10. 11:11
Megszületünk, majd élünk
És meg is halunk.
Üresnek látszik létünk-
Belepusztulunk.
Varázs
Megszületünk, majd élünk
És meg is halunk.
Üresnek látszik létünk-
Belepusztulunk.
Mi értelme élni,
Ha nem hagyunk itt nyomot?
Miért kellene félni,
S építeni egy romot?
Életünk csodás kertjébe
Csak tüzet viszünk s gyomot,
Nemzetünk tiszta vérébe
Nem vetünk új magot.
Csupán pillanatnyi vergődés,
Harc sors és a végzet ellen,
Tiszavirágnyi kis szenvedés-
Ez vagyunk a végtelenben.
Szánalmas az ember,
Még ha nagyon jónak látszik
Bűneiből egy tenger
Él, és gyarapodni látszik.
Rohanunk, fejvesztve
Tombolunk, elveszve
Rombolunk, élvezve
Haragunk terjesztve.
Üresen tátong a lelkünk,
Nem találunk békét,
Kígyóméreg bennünk
Keringteti mérgét.
A varázs közel van pedig,
Nem kell hozzá csoda,
Hogy megtaláld, és a Földig
Békében lehozzad.
Feltölt a fénnyel,
Remény békéjével,
Magányos éjjel
Hozzád szól csendjével.
Közel van, de nem látod,
Megérint, de nem érzed,
Szól hozzád, de nem hallod,
Lát téged, de nem nézed.
Nyisd ki a szemed és láss!
Nyisd meg szíved és érezd!
Fogadd be, bizsergő báj
Megtisztítja a léted.
Életed üres volt,
Megtölti igaz értelemmel,
Nincs több fekete folt,
Felszámolja a fénnyel.
Sárkány tűzzel égő
Varázslatos remény,
Benned nincs félő,
Csak biztató erény.
|