Utolsó remény

Véres áldozatként fekszem

Szívemnek optimista oltárán,

Nem tudom honnan, de érzem,

Szenvedek majd szerelem halálán.

Fáj, hogy más vagy, mint én,

Eszeddel parancsolsz a szívnek,

Lehet, itt a végén

Teszel most rosszat mindkettőnknek.

Mit érdekel engem a távolság,

Teszek rá, és könnyen legyőzöm,

Ha kell, életem legszörnyűbb harcán

Kardom magamba döföm.

Mert szeretlek, mint senkit még eddig,

Mással nem leszek boldog, érzem,

Szeretsz, mondtad végtelen percekig,

És most mégis kiontod vérem.

Nem érdekel, bármit teszel

Én szeretni foglak,

Nem érdekel, bárhol leszel

Jön még fényes holnap,

Mikor együtt leszünk

Csak Te és csak én,

Egymásra lelünk majd

Szívünk rejtekén.

Hallgass a szívedre, ennyit kérek,

És mindig érezd, hogy szeretlek.

Szeretném, ha tudnád, milyen régen

Istentől csak Téged kértelek.