Magányos vers

Más emberek sokszor

Nagyon mások, mint mi.

Bántanak, és olykor

Nem tudunk már hinni.

Hinni a szépben,

Hinni a jóban,

Hinni az ében

Vidító szóban.

Elveszítjük a reményt,

Nem látunk már szépet,

Nem látunk semmi erényt,

Csak magunk az éjben.

Komoran fekszünk,

Fázva a földön,

Halál mellettünk,

Túlvilág- köbön.

Hol vagytok ilyenkor,

Ti hűséges társak,

Merre jártok, mikor

Párnáim megáznak?

Messze vagytok,

S ez nem a Ti hibátok,

Távol jártok,

Üldöz titeket ezer átok.

Magamba szállok,

Lelkembe nézek,

A mélyben járok,

Ott nagyon vérzek.

Arcomat könny önti el,

Lelkem darabokban,

Rajtam fekete lepel-

Ezt láttam álmomban.

Mégis erősnek kell lennem.

Felvértezem lelkem.

Összeszedem most már bennem

Minden bátor merszem.